Egypontnulla..Lubbockbol jelentkezem, Texas allambol. Nem lattam meg olajkutat, de kalapos taxasiakat igen. Borcsizmaban, bajusszal, kopott farmerben, kockas ingben, mellenykeben, ahogy az elo van irva. Hol olyan texasit latok, aki a sok lovaglastol mar ugy jar, mint ha a lo eppen abban a pillanatban is a laba kozott lenne, amikor eppen a felvagottakat nezegeti (mar csak a csettintes hianyzik es a kialtas: jiiiihaaaaa), hol olyat, akinek a farmer jo lovagiasan a csipo fole van huzva, ovvel megszoritva, amit a rovidke felsoje lattatni enged, mert hogy rajta nem kockas ing volt, hanem olyan, amit egy jo izlesu ember a turkaloban tovabbit a “ne is lassam” zonaba, persze, ha neki tetszik, akkor legyen…, ahogy elment mellettunk es lattuk hatulrol, a passzos nadrag hatsozsebebol egy iPhone figyelt rank..kontrasztos volt.
Azon is meglepodtem, mikor egy kapubejarobol egy atlagosnak mondhato autoban ulo fekete holgy indulasa elott figyelmesen elengedett maga elott minket es aranyosan mosolygott. Szo szerint aranyosan, mert aranyfogai vertek vissza a szikrazo texasi napsutest.
